• Oldal nyomtatása

Keszthely a találkozási pont.

A történet szálai az 1700-as évek közepére nyúlnak vissza, amikor Festetics Kristóf megalapította azt a kastélyt, melynek szelleme meghatározóvá vált Keszthely történelmében. A szellemiség kiteljesedésében jelentős szerepet vállalt unokája, Tolnai Festetics György gróf- Keszthely fő mecénása- aki 1797-ben saját költségén megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját a Georgikont.

A Festetics kastély korának legszebbjei közé tartozott, és hitbizományi erdeiben élő vadállománya messze földön híres volt. A gróf belátta, hogy jó vadgazda csak az lehet, aki a szükséges elméleti tudást és ennek gyakorlati alkalmazását előbb megfelelő iskolában elsajátította. Ennek érdekében az országban elsőként 1806-ban hároméves felsőfokú erdész- és vadászképzés indult a Georgikon falai között.

A gróf a végzett szakemberek részére munkát biztosított birtokain. A hallgatók elsajátították a vadászás, lövés, kürtölés, az erdő-és vadász naptárak használatát, valamint a fák és cserjék ismeretét és a lovaglást. A hallgatók két éven át tanulták a vizslák és kopók tartását, kezelését és idomítását. A Keszthely melletti magyar vizsla kennel a legnagyobb volt az országban. A Festeticsek közel másfél évszázadon keresztül tenyésztettek vadászkutyát. Az iskolaalapító György dédunokája Tasziló, miután nőül vette Hamilton hercegnőt, rokonságba jutott az angol főnemességgel és több uralkodóházzal. Az 1930-as években többször vendégeskedett a Festeticsek birtokain, Ferenc József császár és király dédunokája, Rudolf trónörökös unokája, Habsburg-Lotharingiai Erzsébet főhercegnő fia, Windisch-Gratz Ferenc József herceg.

Szintén gyakorta megfordult a vadászatokon a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának ükunokája, Széchenyi Zsigmond gróf is. Kettőjük szerepe a későbbiekben kapcsolódási pontként jelenik meg a keszthelyi vadászati múzeum történetében. Széchenyi Zsigmond a személyi kultusz idején- 1951-ben- kitelepítettként került a Keszthely melletti Balatongyörökre, édesanyjával egy tanítónő házába. Innen járt be naponta-vonaton- a Festetics kastély könyvtárába dolgozni, mint állományon kívüli segéderő, és közben szerkesztette négy nyelvű vadász bibliográfiáját. Balatongyörökön kezdte írni az „Afrikai tábortüzek” című könyvét. A könyvtári munkája során ismerkedett meg későbbi hűséges társával, Hertelendy Margittal, akit 1953 május 5-én Keszthelyen feleségül vett. Az ő biztatására ismét írni kezdett. Ekkortájt írta a hazai vadászirodalom legszebb könyveit az „Ahogy elkezdődött” és az „Ünnepnapok” című életrajzi műveit.

A keszthelyi vadászati gyűjtemény létrejöttének első meghatározó lépését, Windisch-Gratz hercegnek tulajdoníthatjuk. A második világégést követően, miután birtokait elvesztette, 1947-ben Kenyában telepedett le és mint „White hunter” dolgozott, majd később, örökségéből megvásárolta a Nairobi melletti Langatában a híres Joy Adamson birtokot, ahol haláláig élt. 1955-ben találkozott először Dr. Nagy Endrével, aki Keszthelyen érettségizett Scwend Endre néven, és feleségével, báró Hatvany Alexandrával 1952-ben kényszerült a kitelepítés elől elhagyni hazáját.

Találkozásukkor a herceg meghívta vadászni és kíséretében ejtette el első afrikai nagyvadját, egy Grant gazellát. A két igazvadász között meghitt barátság alakult ki, melynek köszönhető,hogy a herceg világhírű gyűjteményét 1969-ben Magyarországnak ajándékozta. Földes László az akkori Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi miniszterhelyettes,- írói álnevén Szuhai István-1970-ben, Dr. Nagy Endre másodszori vadászvendégeként, elkészítette a langatai birtokon a trófealistát, az ajándékozási szerződéshez. 1981. január 2-án szívembóliában meghalt Windisch-Gratz Ferenc József. 1984-ben kapta meg az engedélyt Nagy Endre a hercegi gyűjtemény Magyarországra szállítására. 1985-ben a teljes anyag Keszthelyre érkezett és következő év áprilisában Földes László megnyitó szavaival, a nagyközönség számára is megtekinthetővé vált a gyűjtemény egy része. Nagy idők és nagy emberek, s a találkozási pont ismét Keszthely.

A régi székely főnemesi családból származó,1924-ben született báró Dózsa György páratlan trófeagyűjteménye (melyet a Britis Múzeum is szeretett volna megkapni), 1997-ben Keszthelyre került.

Dózsa báró vadászpályafutása 1967-ben Dr. Nagy Endre arusai vadászterületén kezdődött, ahol elejtett egy őserdei elefántot, abból a csordából, amelynek egyik felbőszült tehene kioltotta, a neves Afrika-vadász von Blumenthal életét. Ugyancsak a gyűjtemény egyik féltett trófeája az 1971-ben a kenyai Tana folyónál elejtett kafferbivaly is, mely az 1980-as évekig vezette a világranglistát.

Ő volt az a szerencsés vadász , aki a Mount Kenya 3700 m-es magasságában világrekord bongót lőtt, melyet az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításon mutatott be. Dózsa báró sikeresen hódította meg Ázsia hegyeit, az Északi sarkvidéket és a hazai szívnek oly kedves Gyergyói havasokat is.

2000-től jelentősen gyarapodott a keszthelyi kiállítás. Az egykori Georgikon hallgató, Hidvégi Béla, aki 1956-ban hagyta el Keszthelyt, és a nyolcvanas években az elsők között tért vissza, úgy döntött, hogy trófeáit angol honból, - második, választott hazájából- Magyarországnak adományozza. Ennek köszönhetően nyílott meg a négy földrész trófeái című kiállítás Keszthelyen a Helikon kastélymúzeum termeiben. Ekkor már születőben volt Európa legrangosabb múzeumának gondolata, mely méltó a Festeticsek szelleméhez, valamikori rangjához, a város hírnevéhez. 2004-ben uniós pályázattal elkezdett épülni a vadászati múzeum különálló épülete.

2007-ben Dr. Szederjei Ákos ökológus, etológus és egykori vadászati szakember örököseinek köszönhetően, ismét gyarapodott a gyűjtemény. Szederjeinek meghatározó szerepe volt az ötvenes években Kittenberger Kálmán erkölcsi és anyagi támogatásában, igényesen megírt szakkönyvei meghatározók a hazai szakirodalomban. Neki köszönhető, hogy 1958-ban létrehozták az Országos Trófeabíráló Bizottságot, melynek elnökévé választották. Dr. Nagy Endre meghívására, mint vadgazdálkodási szakember vadászott Afrikában. Az 1971-es világkiállításon bizottsági elnökként bírálta a trófeákat.

A gyűjteményében található egy 1941-ben –Zsindely miniszter által megsebzett- Szederjei által után keresett és elejtett akkori világrekord európai barnamedve bőr is. 2008 áprilisában megnyitotta kapuit a nagyközönség számára az a Vadászati Múzeum, amelyik Hidvégi Béla munkájának, igényes elhivatottságának köszönhető, s amelynek szelleme- adni a köz javára- kiteljesül a Festeticsek mecenatúrájával. Különös, szinte megmagyarázhatatlan érzelmeket ébreszt ez a múzeum az idelátogatók lelkében. Megvalósult egy álom, mert volt, aki mert álmodni, aki önzetlenül adott és tett, és húzóerőként ott volt és van mindenki előtt. Hidvégi Béla - a legmagasabb hazai díj a Magyar Nemzeti Vadászrend tulajdonosa és a Safari Club International világvadásza,- olyan gyűjteményt adott hazájának, amilyennel csak egyedül rendelkezik Európában.

Nem csak világrekord van köztük, hanem több olyan faj és alfaj is, amelyek vadászata csak kivételes embereknek adatott meg. Hidvégi Béla hívó szavára, mellyel további támogatókat keresett, egyedüliként Lakatos Ferenc műgyűjtő kötelezte el magát arra, hogy képzőművészeti alkotásokkal, emelje a múzeum színvonalát. Neki köszönhetően, szobrok, festmények, csontfaragások, falikárpitok kerültek egy külön terembe, az országban egyedülálló színvonalat képviselve. 2011. július 29-én az alapító Hidvégi Béla segítségével, a nagymarosi hagyatékra építve, kiegészítve azt a Magyar Természettudományi Múzeum Széchenyi és Kittenberger trófeáival, valamint két magángyűjtő- Komáromy Imre Attila és Dr. Fábián Árpád felajánlásával, megnyílt a Széchenyi Zsigmond-Kittenberger Kálmán emlékszoba.

Az ünnepélyes megnyitó keretén belül került átadásra Stróbl Alajos szobra, Kopó harca a vadkannal, melyet Lakatos Ferenc restauráltatott és adott át a múzeum számára. A múzeum 2012-ben, bekapcsolódva a múzeum pedagógiai oktatásba, elsődleges feladatának tekinti a vadászat-és természetvédelem szerepének és kapcsolatának ismertetését, a Föld állatvilágának népszerűsítését és a biodiverzitás megőrzését.

szerző: Tóth Csaba Ph.D

Töltés...